Nem adhattam semmi mást
Mint árva lelkem csöndes vallomását
Nem értettem miért választod a téli
Város dermedt hallgatását
Kár hogy a fény úgy elszállt elszállt
A múlt nincs feledve vársz rá csak jönne végre
De már oly messze múló szép regény tél ünnepén
Nagyon fáj még de vége
Time to say goodbye a szív különös táj
Álmodtunk a helyről
Hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál
Ha szeret az ember mindenre kész
Én tudom hogy hiába mész itt maradsz örökké
Nem adhattam semmi mást
Csak büszke lelkem kóbor lázadását
Arcomon a hó már rég úgy ég úgy ég
Lángra gyúlt az emléked úgy ég
Messzi fénye világít úgy ég
Mint rég úgy ég mint rég
Time to say goodbye a szív különös táj
Álmodtunk a helyről
Hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál
Ha szeret az ember mindenre kész
Én tudom hogy hiába mész
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál
Ha szeret az ember mindenre kész
Én tudom hogy hiába mész
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál
Mégis fáj
